Ha már tegnap a kultúráról írtam, akkor van ám még egy téma, ami eléggé felborítja a rendes napi emésztésemet.
Gondolom mindenki találkozott már írható CD-vel. És remélem azt is mindenki tudja, hogy amikor megveszi, akkor potenciális bűnözővé válik. De nem baj, mert a hangsúly a megelőzésen van. Így már akkor kifizettetik velünk a jogdíjat, amikor még semmi sincs rajta. Eleve úgy gondolják, hogy illegális tartalom fog rákerülni. De ez még a kisebbik baj... Valljuk meg, tényleg sok jogdíjas dolgot szoktunk CD-re, DVD-re kiírni. De ami jobban fáj, hogy ugyanez igaz a memóriakártyákra. Amit a drága pénzen vett saját fényképezőgépembe teszek. Amivel én csinálom a fotókat. Valaki azért bizony jogdíjat kap. De ez a valaki nem én vagyok. Szóval ez valahogy nem normális így.
Visszatérve a CD, DVD-re nem is a lemezen van ám a jogdíj, hanem a celofánon... Arra van legalábbis ráragasztva az Artisjus-os szépen fénylő hologram matrica. Ha meg letéped, akkor már érvénytelen... El kéne tenni minden celofánt, hogy bizonyíthassam, hogy én már bizony kifizettem a rohadt jodíjakat? Na persze...

Csak összehasonlításképpen, hogy ez is máshol máshogy van...

Magyarország: ~250 Ft/db, a Verbatim 4,7 GB DVD-R dobozban http://www.olcsobbat.hu/szamitastechnika/irhato_es_ujrairhato_media/irhato_dvd_lemez/

Egyesült Királyság: ~29 penny/db = ~100 Ft/db a Verbatim 4,7 GB DVD-R dobozban
www.dvd-and-media.com/dvd+r-media.htm

Persze ha nem csak 10 percet szán rá az ember biztos lehet találni olcsóbbat is, de a gugli ezt dobta ki...

A dolog úgy indult, hogy elolvastam egy másik blogot, egész pontosan ezt: http://mondj-nemet-az-internetadora.blog.hu/2008/04/23/kuldj_levelet_a_kepviselodnek

A véleményemet pedig beposztoltam oda is, de annyira jól sikerült, hogy ide is beteszem :)


Az odáig rendben van, hogy a szolgáltatónak kell fizetnie a nyeresége után a kultúrális hozzájárulást. Hogy ennek mértéke egy felhasználóra tekintve mekkora azt hiszem nem lényeges, összeségében mégiscsak a cég összes profitját fogja csökkenteni. Azonban az én szemléletmódom szerint naívság azt feltételezni, hogy a kapitalimusnak nevezett rendszerben ezt a cégek lenyelik. Aki pálcát tör afelett, hogy márpedig a verseny miatt nem fogják az egyénekre ráterhelni az csalódni fog. Jelentkezzen az, aki érezte, hogy az elektronikai cikkek ÁFÁ-ja 25%-ról 20%-ra csökkent. Egy magánvállalkozás sem karitatív szervezet, hátmég egy mamutvállalat. Általában azért költ a kultúrára, mert azt leírhatja az adójából, így nem az államnak kell a pénzt kiperkálni és még az nép körében is javítja az értékelését.

Remélem, hogy az emberek rossz érzése nem abból fakad, hogy a kultúrát támogassa, hanem abból a lehetetlen helyzetből, hogy nincs nyoma a befizetett adóforintoknak. Megint miből gondoljuk, hogy ez a hozzájárulás (ne nevezzük adónak, mert attól minden jóérzésű ember elborzad) arra fordítódik, amire mondják. Súlyos pénzeket fizet ki sok ember nap, mint nap a benzin jövedéki adójaként, amit többek közt az infrastruktúra fejlesztésére fordítanak. Legalábbis a hivatalos indoklás szerint. Azonban nem hogy nem fejleszik, még karban sem tudják tartani, látjuk az ország közútjainak állapotát. Elkanyarodtam a témától, de csak azért tettem, mert én látok párhuzamot a dolgok között.

A kultúra támogatása, hangsúlyozom, fontos dolog. Azonban ne az állam akarja eldönteni, hogy az én támogatásomat (amit egyesek szerint a szolgáltató fog fizetni) mire fordítsa.
A megoldás amit én ajánlok az internetes kultúra támogatására, magával hozza az önállóság problémáját. Sok külföldi oldalon az egyik sarokban szokott lenni egy logó: "Make a donation". Mindenki logikusan végig gondolhatja, hogy ha én valamilyen kulturális terméket fogyasztok, azt valakinek elő kell állítani. Ez néha nem jár költséggel, de sokszor többe kerül, mint azt gondolnánk. Ebből az következik, hogy ha én élvezem, de nem adok érte cserébe semmit (mondjuk pénzt, bár ez elég pejoratívan hangzik manapság), akkor egy idő után ez meg fog szűnni. Ha hozzájárulok, akkor továbbra is fent maradhat. És ez nem a szolgáltató, hanem a fogyasztók (mindannyiunk) érdeke. Ezért mondtam az önállóságot, mert erre rá kell jönni, ezt tudatosítani kell saját magunkban.
Újra átolvasva az irományomat elég demagóg szöveget sikerült összehoznom. Bocsánat, ha valaki befolyásolva érzi magát, nem állt szándékomban, csak az álláspontomat szerettem volna kifejteni.

De azért kikelek a végére magamból:

Ne azt mondjátok, hogy miként ne, hanem azt, hogy miként!

Némi fáziskésésben vagyok, úgy jó másfél héttel... Szóval hurrá, hurrá, felfedezték a láthatatlanná tévő anyagot. Nem megyek most bele, hogy milyen elven működik (valaki úgyis belekötne, hogy hülyeséget írok), annyi bőven elég, hogy az anyag mögül érkező fénysugarakat átengedi (pontosabban azok megkerülik), míg a rá vetődőeket pedig ugyan ezen az elven nem veri vissza. Így hát könnyen belátható, hogy a tárgy ott van, csak mi nem látjuk. Eddig csak egy bizonyos hullámhássznál működik, de hamarosan megjelenik olyan is, ami a látható fény spektrumát lefedi.
Nade erről már majd' mindenki hallott. Inkább azon gondolkodom, hogy mire jó mindez. A mindennapok emberének nem hinném, hogy túl sok haszna lesz belőle. Sokkal olcsóbb, és szerintem praktikusabb is egy dobozba (széfbe) zárni mindazt, amit nem szeretnénk, hogy mások lássanak. Talán riasztóberendezések, megfigyelő kamerák elrejtésére jó lehet, bár ezek 80%-a inkább csak az elrettentést szolgálja. Aki rongálni, lopni akar, az a kamerák előtt is megteszi, lásd október 23-át... Csak a rutinosabb versenyző egy sálat köt az arca elé.
Akkor a tudományos jelentőségén kívül, ami valljuk meg, azért óriási, mire jó ez? Ha másra nem, akkor a karhatalom számára mégiscsak hasznos. Milyen szép is lesz, amikor az út szélén elhelyezett traffipaxokat nem lehet észrevenni, csak a villanásból. Persze nem is szabad gyorsan hajtani! :)
De nem elhanyagolható a harcászati jelentősége sem. Mátyás király hadát Fekete Seregnek hívták, a jövő harcosai a Láthatatlan katonák lehetnek. Féleletes, ha nem látod az ellenséget, csak egy sziluett mozgása tűnik fel. Az a legrosszabb, amikor azt se tudjuk, hogy mitől kell félnünk... Kicsit nagyobb távolságról, mondjuk a mai fegyeverek hatótávolságából már ezeket a sziluetteket se lehetne látni... Az érzékeidre lesz bízva az egész.
Ez persze nagy előny annak, aki meg tudja fizetni. Tehát például nem Magyarországnak. De az USÁnak igen. Sőt, ha már itt tartunk, a terroristáknak is könnyebb dolguk lesz. Nem kell rejtegetni a bombát, mert ráteszik egy dobozra, a dobozt egy sarokra, és senkinek se fog eszébe jutni, hogy azon mégiscsak lehet valami.
Nem akarok persze ötleteket adni, csak azon kellene elgondolkodni, hogy a mai tudomány felellőségteljesebb-e, mint például az 1930-40-es években, amikor az atombombát feltalálták... Legtöbbet úgy gondolják, hogy igen, pedig ők is tudják, hogy a történelem ismétli önmagát, csak nem hiszik el.
Erről az a vicc jut egyébként eszmbe, hogy az ifjú nebuló lelkendezve megy oda a professzorhoz: "Professzor Úr, kérem, feltaláltam egy olyan anyagot, ami minden mást old!" Erre a prof: "Hmm... Ez felvet egy érdekes kérdést..." A diák értetlenkedik: "Éspedig?" "Miben fogja tárolni?!"
Valahogy így látom a mindenkori tudományt. Örvendezünk a nagy felfedezéseknek, csak azokat az "érdekes kérdéseket" nem tesszük fel magunknak...

Üdv!

Meg is találtam az első témámat, amiről fogok írni. Mérges vagyok, értetlen vagyok, és egyébként is.

Miután megírtam szívhez szóló első bejegyzésemet, nekiláttam, hogy egy csöppet a saját ízlésem szerintire formáljam az oldalt.

Nekikezdtem, kiválasztottam egy sablont, ami tetszett, majd egyszer ezt is átalakítom, csak előbb tisztába kell jönnöm a CSS, meg társainak a rejtélyével... De nincs is ezzel semmi bajom. Tetszik, mert a kék az engem megnyugtat, kellően távolságtartó, de mégis elegáns. Ez szépen sikerült...

No, és aztán mi történt? A dobozokat szerettem volna egy picit átpakolni, mondjuk egy naptárat az archivum helyett, meg egyéb apróságok. Egy ideig rendben is volt a dolog, úgy két-három módosítást sikerült is végrehajtanom. Aztán beütött a ménykű. Minden dobozt visszadobált a Keltetőbe, csak egyet hagyott fent. Utána megpróbáltam én mindent, szép szóval, anyázással, végül kurva anyázással. Nem ment. Természetesen nem a blog fejlesztőinek rokoni kapcsolatait emlegettem malicíózusan, csak a nagy levegőbe mondtam ezeket a dolgokat. Ha megpróbáltam egy HTML doboz változtatásait elmenteni, az új bejegyzés írásához ugrott, és nem mentett el semmit. Így vett rá végülis a saját blogom, hogy új bejegyzést írjak. Végülis jól csinálta... Csak közben kihullott a hajam...

Mégegyszer: Nem a fejlesztőkkel van bajom, mert én is túl vagyok néhány szoftver tesztelésen és debuggon, úgyhogy tudom, hogy ilyenkor a legkevésbé van szükség beszólásokra.

Valaki nem akarja, hogy olyan legyen, ahogy én akarom, hogy legyen.

Ollé!

Már meg is oldódott a probléma, úgy tűnik, hogy nálam volt a hiba, mert egy net restart megoldotta a dolgot, újra működik minden.

Remélem nem kiabáltam el...

Helló Kedves Olvasó!